T. Ottó emlékére
Lélek-csendem meg-megáll,
lapozgat éveket. Emlékeket keresek.
Ott, az a boldog pillanat, tegnap
messze szaladt…
Lányom kérdezi: “Hogy mert
meghalni?” Nincs felelet.
Gyűjtöm, csak gyűjtöm a
szép emlékeket, eléjük terítem,
nézi a kis hatéves…
Apa volt, s Patrik…
messziről hozott emlék,
neki csak a tegnap fáj, s a
– nemlét.
Legutóbbi módosítás: 2017.08.01. @ 07:04 :: Sonkoly Éva