Magyarországon, érdekes módon nem lett annyira híres és befutott írónő, mint a tengeren túl, Amerikában. Az egyik leghíresebb regényét a Vörös Pimpernel-t szinte az egész világon ismerik. De ki is ez az arisztokrata hölgy, aki ezt alkotta?
Báró Orczy Emma 1865-ben született, báró Orczy Félix és Vass Emma grófnő egyetlen gyermekeként. Apai nagyapja a Szent György rend lovagja, míg anyai ági nagyapja a magyar parlament tagja volt. Szülei félve egy újabb forradalomtól, vagy kitudja mitől, elhagyják családi birtokukat. Előbb Pestre költöznek, majd innen Brüsszelbe. Innen igazán csupán egy „ugrás” Anglia. Angliában a kis Emma zenét és festészetet tanul, de jelentősebb alkotásai nem születnek. Itt ismerkedik meg későbbi férjével. Közös életüket elég nehezen kezdték. Emma fordításokkal és könyvek illusztrálásával keresi kenyerét, de a bevétele igencsak gyenge. Fiának megszületése után, írásra adja a fejét. Egy újságnak kezd írni detektívregényeket, de különösebb visszhangra itt sem tud szert tenni. Ám az itt kapott némi bevétellel tudja támogatni a család anyagi helyzetét.
Mit tehetett egy szegénységben tengődő, de jobb környezethez szokott fiatalasszony akkor Angliában? Ma a képlet igen egyszerű: elmegy dolgozni. Akkoriban ez nem volt ennyire egyszerű. Pláne, hogy Emma kisasszony egy arisztokrata család sarja volt. Ám igazi virtus magyar vér csörgedezett az ereiben, nem adja fel könnyen. Emma jó érzékkel kezd bele legújabb könyvébe. A történelmi időkből jó ismert angol-francia ellentétre, véres háborúkra és ellenszenvre alapozva írja meg a Vörös Pimpernel történetét. A történet a francia forradalom vérzivataros korszakában játszódik, amikor az arisztokrata családok fejei szinte naponta kerültek a giotin alá. Elég volt az, hogy gazdag, illetve nemesi ranggal rendelkezett, és ebbe született bele, már vitték is a vérpadra az egész családot, nem kímélve sem asszonyt, sem gyereket. Egyszer csak feltűnt egy titokzatos alak, aki megpróbál kimenekíteni pár családot ebből a borzalomból. Időnként feltűnik egy kis piros rózsa álarcába bujt alak, aki megment pár halálra ítélt szerencsétlent. Senki sem sejti, hogy az egyébként piperkőc és tunya lord Percy Blakenery rejtőzködik a kis piros virág mögött, és ő a Vörös Pimpernel.
Emma asszony a kész kéziratot elküldte tizenkét kiadó szerkesztőségének. Választ jó darabig egytől sem kapott. Ki is mert volna akkoriban — akár csak manapság — egy teljesen ismeretlen írónő művére pénzt áldozni? Amíg így várakozott a kiadók válaszára, felkereste két úr, és felajánlották, hogy átírják az egészet színpadi műre. Emma asszony rábólintott az ajánlatra. Ezzel élete legjobb döntését hozta meg. A színpadra átírt regény bombasiker lett. Négy évig egyfolytában játszották, vagy 2000 előadást ért meg, és az akkori színházi élet legsikeresebb darabja lett belőle Angliában. Más nyelvekre is lefordították, és ezzel is generálták a mű további sikereit.
Feltételezhető, hogy a tizenkét kiadó ezek után falba verte a fejét, de így jár az, aki nem mer befektetni egy regénybe, ám késő bánat. Báró Orczy Emma könyve ezzel elindult világhódító útjára. Tizennégy nyelvre fordították le, számos film is készült belőle. A közönség követelte, hogy írjon újabb darabokat. Még öt másik hasonló témájú könyvet irt, amiknek a főszereplője természetesen a korábbi hős, a Vörös Pimpernel lett.
Ezután a Londonban élő bárónőnek nem kellett aggódnia megélhetésükért. 1947-ben halt meg gazdagon és sikeresen. Halála után ötven évvel az Egyesült Államokban művét a világirodalom kétezer alapműve közé sorolták.
