A kényes feltét nem volt ismerőse,
s a mélytányér is falatolt belőle,
a vén kanál a ritmust föl-le járta,
a telt gőz kedvvel úszott a világra,
a mikéntjét talán csak íze tudta,
a kamra meg azt, aznap mire futja,
a furcsa játék soha nem ment babra,
a találékonyság se hagyta abba,
s a főzelékjelöltek sose győzték
lekörözni a dolgos kezek főztjét,
s az illat konyhánk plafonjáig ért fel.
Csak úgy magában. Töltve bő kenyérrel.
Legutóbbi módosítás: 2017.09.06. @ 09:19 :: Böröczki Mihály - Mityka
