Dávid Tibor fotójához
aurámon nem
folyik át a tömeg
akár kenyérben
buborék hallgatok
minden partom
folyóm elmosódik
lebomlott álmaim
csontvázai a hidak
sapkám az éjszaka
Tejút-hajam kibújik alóla
koponyámban ezüst
vérrög a Hold
mintha imádkoznék
tenyereim összeszorítom
eleven satupofákkal
tartalak fogva Uram
