Úgy jött,mintha ember volna,
kit annyi lélek,oly rég várt,
sírása lágyan átkarolta,
a hideg,fényes éjszakát.
Pólyája halotti gyolcs volt,
anyja öle királyi trón,
mennyei altató hangzott.
Íme,az Ember a sárgolyón!
Jött fényben,ragyogva,lenni,
hozta a szeretet magját,
hírdette,hogyan kell élni,
de kevesen értették szavát.
Lénye egy misztikus titok.
Megváltónak jött a világra,
rettegték a hatalmasok.
Ítélték őt gúnyra,kínra,
vállára vette a bűnöket,
elárulták,megtagadták,
gaz módon megfeszíttetett.
Ő is félte a kínhalált.
Meghalt ott,mint minden ember,
kiontott értünk drága vért,
fájdalmas,megtisztult szívvel,
de harmadnap már újra élt.
Reménnyel,tiszta szívvel várni,
több mint két évezreden át.
Többé nem lehet feledni,
azt a szép,fényes éjszakát.
—-
Kedves Judit!
Az igazán értékes Istenes versek elsősorban személyes hangvételűek, nem dogmatikus megállapítások gyűjteményei, nem gyermekkortól betanult megállapítások. Ez itt egy szép evangélium, hitvallás, de nem több. Leírtad, megfogalmaztad azt, amit tanultál erről. Pont. Most akkor fejtsd ki azt, hogy neked mindez mit jelent? Vagy csak egy szeletkéje mit jelent ennek a történetnek? Felsoroltál mindent, mégsem tudtam meg belőle semmit arról, hogy karácsony, vagy Krisztus hogyan érintett meg téged személyesen?
Naplóba javaslom.
üdv: Kőszeghy Miklós
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Naszluhácz Judit
