A zongora jelképezi a múló szerelmet. Az elválás szimbóluma, valamint a női léleké.
Néma zongora
Macskaköves úton visszhangzik lépte,
kirakat üvegén halványul az arc.
Sóhaj- már késő- szavaim elnyelte,
már csak bámul vissza reám az álarc.
Homály köntöse oly szelíden ölel,
vágyva hűs szerelemittas könnyeket,
feltör és pusztító lávaként lövell,
kioltva tekintetből az emlékeket.
Terhük alatt a büszkeség térdre rogy,
sarkokban megbújva, várva a Reményt,
fénye, hol felragyog, aztán kanóca fogy,
viaszból öntve ki az eszményi lényt.
Messzi léptek ütik szívem ritmusát,
szótlansággal ölt a hamvas éjszaka,
többé már nem játssza édes dallamát,
Az üveg mögött eltakart zongora.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:53 :: Németh Alexandra Zita
