Kísérteties ez a néhány hónap,
közelít és távolodik,
siet és váratja magát –
mozdulatlannak tűnik a rohanó idő.
Néha elejtünk egy-egy mondatot –
és hagyjuk gördülni tovább,
míg a szőnyeg alatt valahol megáll.
Rémálmainkról inkább nem beszélünk.
Bár néhány megjegyzésed szíven ütött,
és megértettem, nem csak én félek a jövőtől.
Egyszer mégis eljön az idő,
és akkor nagyon gyorsan fog történni minden.
Ajtók nyílnak, aztán bezárulnak.
A kérdés már csak annyi:
velünk lesz-e Isten?
Legutóbbi módosítás: 2017.09.15. @ 16:34 :: P. Tóth Irén
