A Lógodi utca felé jártam,
gondoltam, benézek, de nem volt kihez,
kutyátlan este volt, felfordulós,
és éreztem mégis a tekinteted.
Szépeleg, bármennyi a tiszta szó,
azt hiszi teremtő ige, mágia,
meg sem karcolja – ami, ha valóság -,
számbaveszi, így hiszi, azt bírja.
Marad, mi benned, belőled múlik,
miért akarod, hogy a tied legyen;
hűtelen vagy te vagy ragaszkodó,
csillagpor, hány bál volt, Isten veled!
Legutóbbi módosítás: 2017.09.10. @ 13:20 :: Petz György