Schmidt Tibor : Fázósan (Az ősz színei)

Nyomtatás

I.

Az eső napok óta unottan neszez
Színek kókadoznak
Nedves ágakra mézga pillanat ragad
Téblábol az idő

Szakadt frakkban érkezik az ősz
Ujjai zsibbadtak
Hangszerének billentyűin
Hideg futkározik

A kettős spirál bús dalba kezd
Isten fázósan kíséri
A távoli horizont
Ködbevesző húrjain

________________________________________

II.

tócsák vizétől részegülten

botorkál őszbe a nyár

felhőpamacsok kendőzik el

a tűnő idő

szaporodó ráncait

rozsdát nyikorognak az ajtók

szalmagöngyölegek alatt

tar mezők sóhajtoznak

s öreg szőlőtőkék

ízületi bántalmakról 

karókon ülő varjaknak

panaszkodnak

napraforgók

lelógó fejjel siratják

elherdált ifjúságukat

istenek bolyonganak a ködben

elveszett trónjukat keresik

a hegyormokon