Mielőtt arcodra hasonlítanák,
túl messzire kell menned,
zihálva marom a szád,
fogyó Hold vagyok nélküled,
s veled.
Kiirthatatlan álmokért sírunk,
akár az összes remény,
egyetlen lelki fonák és
az örökkön-örökké zálogai lettünk,
hiszen sorsunk
a végtelenbe szabaduló fény.
–
Sírva sírnak az észrevétlen éjjelek,
vagyok veled, de nincs nap nélküled…
Legutóbbi módosítás: 2017.09.26. @ 19:14 :: Serfőző Attila
