Váradi József : 1., Egy utcányi nép vagyok

2017.09.12. Váradi József Gnóma 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Születtem a Mars és a Vénusz egyik együttállásakor. A két bolygónak ehhez persze semmi köze. Annál több a függő belemagyarázásoknak. Azt hiszem, ez az örökös külső kettősséget hirdető vélekedés belopta magát énembe, jelen van mindennapi környezetemben. Nekem van ilyenem. Mert a környezet az nem téveszt szem elől. Bár a Mérleg olyan csillag-együttes, aminek egyike-másika hihetetlen messze van egymástól, mégis amely az eldönthetőség és az egyensúly jelképe lehetne, az egymásra gyakorolt hatásukkal. Aztán a mindenkori lebegés a két bolygó környezetében teljesen más érdekességeket is hordoz.

A Mars hozza a lázadást, a harcot és a reformer tevékenységet. A Vénusz a nyugalmat, a békét és a szeretetet árasztja maga körül. Az ellenfeleim és barátaim ritkán érnek rá mozdulataim megérteni és tetteim értékelni, számtalan próbált vagy valós támadásba van részem emiatt. Oktalan. Megnyilatkozásaim nem csak a veszekedett harcot jelentik, csak az igényt az újra, a jobbra és az emberibbre. Ami azon túl van, arra sajnos nem terjedhet ki törődő figyelmem. Szerencse, hogy az elfogadott és világosan leszögezett egyezményes nap csak éppen 24 órás. Vagyis okozatilag fedett. A táncos szoba sarka, minden ezzel indul.

Több árvizet szenvedtünk, aztán szépen elköltöztünk a környékről. Nem vitatkoztunk talán senkivel. Bontási tervben is szerepeltünk kéretlen és akaratlan. Kibírtuk, minden el nem várás ellenére. Aztán irgalomban részesültünk.

 

Legutóbbi módosítás: 2017.09.12. @ 13:53 :: Váradi József
Szerző Váradi József 24 Írás
Tisztelt vendéglátóim, most arra gondoltam, hogy váratlan igényű feladat ért. Talán diákkoromban, volt az egyik irodalmi vetélkedőn ilyen feladatunk. Mutatkozzunk be? Csak aki belevág, érzi és látva – látja a kihívás próbáját. Ismerőseim közül többen olvassák az önök könyvtárát. Ha lehetne, én is benéznék. Magamról, hát sok minden történt velem. 1950 – ben születtem Marosvásárhelyen. Balkézzel könnyebben esett az írás, ezt az iskolában nem szerették, hát kín – keservesen megtanultam mindkét kézzel. A nagyapám írógépén, aztán egy hiányos betűkészletű szövőgépen írtam. Ennek változatos következményei voltak. Rajztagozatos, majd matematika osztályban iskoláztam, minden arra mutatott, hogy a családunk férfifoglalkozásai nyomába lépek, építész leszek. A szakorvos hümmögése megingatott önbizalmam hömpölygésében. A matematikán simán felvettek, pedagógiát és didaktikát, nyelvvizsgát és beszédhiba javítást tanultam. Aztán negyvenkét évet tanítottam, változatos összetételű és igényű iskolákban. Matematikán kívül, adatkezelést, és szövegszerkesztést is tanítottam. Tankönyv írásra, szerkesztésre csalogattak barátaim, a tankönyvek mellé példatár is készült. Nem lett átütő sikere. Több újságban szóltam ifjúsági kérdésekben, szakmai továbbképzésről, művészkedésekről. Első elbeszéléseim a színjátszó csoport vezetője tanácsára írtam. Nem volt túl nagy sikerem, mindenki a matematikus gondolatát és a kifejezésrendszerem vették górcső alá. 1990 után mértékegység lexikont tettem asztalra, s újabb példatárakat. Ez időben kelt elbeszéléseim a magyarországi amatőr irodalmárok közösségeiben forgottak, Ausztráliában, majd Kanadában tetszettek. Lassan négy kötetet mondhatok magaménak. Két kötetem elektronikus alakban, kettő nyomdai munka eredményeként. Más munkáimmal együtt az OSZK – ban fellelhető. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Műszaki Társaság és az irodalmi Kerekasztal tagjai közé tartozom.