Váradi József : 2., Tanuld meg a helyed

*) Ezeken a lapokon található képeim és rajzaim, mind saját kompozicióim, vagy szerkesztéseim. Nem találkoznak kötöttségekkel. Az 1989 előtti munkáim a számítógép térhódítása után újragondoltam, vagy átdolgoztam. Egy ideig öncélúnak gondoltam ügyködésem.

Korai tanulmányaim, szülõvárosomban, Bolyai Farkas és János, termékenyen elkötelezett fizikai és szellemi hagyatékának környezetében végeztem. Nem hagyhattam figyelmen kívül Farkastól, s a csillagoktól, bár hidegen szikráznak, nem a pengefényüket kell számon tartanunk. János hegedülni és táncolni tudását nem hagyhattam csodálatlanul, ám én szívesebben és jobban rajzoltam nála, soha meg nem tanulhattam zenélni és énekelni. Késõbb a matematika és a fizika terén gömbölyítettem tanulmányaim, közművelõdési feladat vállalásaim miatt, állandó idõszűkében. Ráadásul noszogatókban sem volt hiány, akik sürgettek újabb és gyorsabb sikerek mutatásáért. Aztán csak a matematikára értem rá, amit csendesen tanítok ma is. A színkörben egyre nehezebben teljesítem vállalásaim (fel is hagytam vele, többet nem vállaltam). Kedvenc kísérleteim sikeres és szoros kapcsolatba hoztak a színpaddal. Harminc éves mûkedvelõ színpadi szolgálat van már mögöttem. Sikereim száma egyenesen arányos a legyintõ irigyeim számával. Amit hiányolva bánok, annak itt még ma sem jut elég hely. Talán soha nem fogják sorsunk irányítói ennek szükségét észrevenni. Azt hiszik pedig, hogy értelmesek.

Bár a természetes világunk tele van kihívó szerelemmel, mi naponta gyarló szeretetünk pazarlón foszlatjuk. Van, amikor szokásból és meggondolatlanul. Egyetlen alapítványom a családom. Pedagógus feleségem csak ennek fenntartásában bírom segíteni. Lányom és fiam diákok, aztán előbbre kerülnek. Felnőnek, nálunk magasabbra. Csak pénzügyi gondjaink vannak. (Itt valamirõl nem szívesen beszélünk, amirõl azt hihetjük, a mi nagy és szentté lett titkunk. Talán vagy éppen bizonyosan ismerõseink ezt mind jobban tudják rólunk. Nem sokra jutok, de az adósok börtöne még nem fenyeget. A Maros partján nõttem fel egyféleképp. Most talán attól tarthatok, hogy ne kerülhetnék az Olt partjára, hajléktalannak). Fenye getõen csökken a természetes igényeink szintje. Ez, ami vagyonod maradhat.

Mikor lehetnél egy jobbacska sors várományosa? Csak lelkiekben van reményed, hidd el. Hát elsősorban az élőhelyeddel légy barátságban.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Váradi József
Szerző Váradi József 24 Írás
Tisztelt vendéglátóim, most arra gondoltam, hogy váratlan igényű feladat ért. Talán diákkoromban, volt az egyik irodalmi vetélkedőn ilyen feladatunk. Mutatkozzunk be? Csak aki belevág, érzi és látva – látja a kihívás próbáját. Ismerőseim közül többen olvassák az önök könyvtárát. Ha lehetne, én is benéznék. Magamról, hát sok minden történt velem. 1950 – ben születtem Marosvásárhelyen. Balkézzel könnyebben esett az írás, ezt az iskolában nem szerették, hát kín – keservesen megtanultam mindkét kézzel. A nagyapám írógépén, aztán egy hiányos betűkészletű szövőgépen írtam. Ennek változatos következményei voltak. Rajztagozatos, majd matematika osztályban iskoláztam, minden arra mutatott, hogy a családunk férfifoglalkozásai nyomába lépek, építész leszek. A szakorvos hümmögése megingatott önbizalmam hömpölygésében. A matematikán simán felvettek, pedagógiát és didaktikát, nyelvvizsgát és beszédhiba javítást tanultam. Aztán negyvenkét évet tanítottam, változatos összetételű és igényű iskolákban. Matematikán kívül, adatkezelést, és szövegszerkesztést is tanítottam. Tankönyv írásra, szerkesztésre csalogattak barátaim, a tankönyvek mellé példatár is készült. Nem lett átütő sikere. Több újságban szóltam ifjúsági kérdésekben, szakmai továbbképzésről, művészkedésekről. Első elbeszéléseim a színjátszó csoport vezetője tanácsára írtam. Nem volt túl nagy sikerem, mindenki a matematikus gondolatát és a kifejezésrendszerem vették górcső alá. 1990 után mértékegység lexikont tettem asztalra, s újabb példatárakat. Ez időben kelt elbeszéléseim a magyarországi amatőr irodalmárok közösségeiben forgottak, Ausztráliában, majd Kanadában tetszettek. Lassan négy kötetet mondhatok magaménak. Két kötetem elektronikus alakban, kettő nyomdai munka eredményeként. Más munkáimmal együtt az OSZK – ban fellelhető. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Műszaki Társaság és az irodalmi Kerekasztal tagjai közé tartozom.