Váradi József : 6., Fából van a kerek világ

2017.09.17. Váradi József Gnóma 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*) Ezeken a lapokon található képeim és rajzaim, mind saját kompozícióim, vagy szerkesztéseim. Nem találkoznak kötöttségekkel. Az 1989 előtti munkáim a számítógép térhódítása után újragondoltam, vagy átdolgoztam. Egy ideig öncélúnak véltem ügyködésem.

 

 

A gótok tölgyfája azt sugallja, hogy az ember több szakaszban éli az életét, és létezik önös élete az ő közvetlen életterén kívül is. A szakaszosságot az évgyűrűkre váltom. Az évgyűrűk mellett nagy figyelmet szentelek a csemetéim fejlődésének, s mindannyiszor elkeseredek, amikor öntözés és szellőztetés helyett a telefonjátékokat nyúzzák. Minden olyan kapcsolat, amelyre szükségem van, eddig a politikailag beszűkített szabályozások miatt pórázra kényszerült. Az utóbbi néhány évben valami bizonytalan kezdemény reményteljes tanúja lettem, talán épp azt a szakegylet hozza meg. Mai céljaink nem mutatnak messze és szerény belátású, eredményeknek kell örvendeznünk. Gondolom, nagyképűség nélkül megkockáztathatom:

— Majdani nyugdíjaztatásom alkalmából, talán részt vehetek a Jupiteren-túli területek és az ott egyesült nemzetek soros konferenciáján.

Ettől a gyűrűk hirtelen lineáris vagy önmagukat fenntartó párhuzamos pályákká lesznek, esetleg olyan torzulásokat szenvednek, hogy az örökös bosszantó kérdésekre végül megnyugtató választ szolgáltatnak. Lehet nem érem meg a valós válaszokat, és maradunk örök kételyeinkkel. Mindenesetre híven készülök. Rajtam nem múlik. Csak a normális kezdemény ne tompulna el, valami lerakodásokból feltámadt nagynemzetet-féltő barom akadékoskodása miatt. Vagy valami nagy emléksirató érdektelen nyivákolásától. Milyen nagyszerű lehet, ha majd a nyugalom és a tiszta egymás megbecsülése lesz az úr. Hanem addig, vélhetőleg sok fel sem ismert áldozatra számíthatunk.

 

Legutóbbi módosítás: 2017.09.17. @ 11:59 :: Váradi József
Szerző Váradi József 24 Írás
Tisztelt vendéglátóim, most arra gondoltam, hogy váratlan igényű feladat ért. Talán diákkoromban, volt az egyik irodalmi vetélkedőn ilyen feladatunk. Mutatkozzunk be? Csak aki belevág, érzi és látva – látja a kihívás próbáját. Ismerőseim közül többen olvassák az önök könyvtárát. Ha lehetne, én is benéznék. Magamról, hát sok minden történt velem. 1950 – ben születtem Marosvásárhelyen. Balkézzel könnyebben esett az írás, ezt az iskolában nem szerették, hát kín – keservesen megtanultam mindkét kézzel. A nagyapám írógépén, aztán egy hiányos betűkészletű szövőgépen írtam. Ennek változatos következményei voltak. Rajztagozatos, majd matematika osztályban iskoláztam, minden arra mutatott, hogy a családunk férfifoglalkozásai nyomába lépek, építész leszek. A szakorvos hümmögése megingatott önbizalmam hömpölygésében. A matematikán simán felvettek, pedagógiát és didaktikát, nyelvvizsgát és beszédhiba javítást tanultam. Aztán negyvenkét évet tanítottam, változatos összetételű és igényű iskolákban. Matematikán kívül, adatkezelést, és szövegszerkesztést is tanítottam. Tankönyv írásra, szerkesztésre csalogattak barátaim, a tankönyvek mellé példatár is készült. Nem lett átütő sikere. Több újságban szóltam ifjúsági kérdésekben, szakmai továbbképzésről, művészkedésekről. Első elbeszéléseim a színjátszó csoport vezetője tanácsára írtam. Nem volt túl nagy sikerem, mindenki a matematikus gondolatát és a kifejezésrendszerem vették górcső alá. 1990 után mértékegység lexikont tettem asztalra, s újabb példatárakat. Ez időben kelt elbeszéléseim a magyarországi amatőr irodalmárok közösségeiben forgottak, Ausztráliában, majd Kanadában tetszettek. Lassan négy kötetet mondhatok magaménak. Két kötetem elektronikus alakban, kettő nyomdai munka eredményeként. Más munkáimmal együtt az OSZK – ban fellelhető. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Műszaki Társaság és az irodalmi Kerekasztal tagjai közé tartozom.