Váradi József : 7., Egy kis földrajzi szemle

2017.09.18. Váradi József Gnóma 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*) Ezeken a lapokon található képeim és rajzaim, mind saját kompozicióim, vagy szerkesztéseim. Nem találkoznak kötöttségekkel. Az 1989 előtti munkáim a számítógép térhódítása után újragondoltam, vagy átdolgoztam. Egy ideig öncélúnak gondoltam ügyködésem.

 

Én csak arra nem emlékszem, hogy Budapest lehetne Európa közepe. De minek is? Hiszen annyi fidres-fodros szakadozott és csipkés part létezik, hogy nem is gondolhatod biztosan, honnan kezdj méricskélni. Aztán marad a teljesen valós kérdés, hogy a földrajzi fővonalaktól mennyire szabad eltérned. Szárazföldön, nem vízközelben, azonban teljesen más az elméleti kérdések feltevése.

Talán még arra is emlékszem, hogy Csíkszereda Bécstől messzebb van. Talán éppen, mint Budapest? De hogy Budapest Csíkszeredától messzebb lenne, mint Bécstől, azt nem hiszem. Lehetetlen. Nem hihetem. Meg se veszem. Pedig így látszik. Ami pedig látszik, annak híre megy. A többiről csak híresztelnek. Sugdolóznak. Nyugatról, nem is látszik Csíkszereda. Még Kolozsvárt, úgy-ahogy meglátják. Sepsiszentgyörgy vagy Brassó szerencsétlenül, majd kiesik a civilizációból. Nyugat-középnek a legkeletibb csücskét emlegetem. Hol? Ott a hegyek között? Mi van az üvehegyen túl? Csak az tudja, aki járt arra. Ami azon túl van, azt majd velencei és bordói lovagok csak a ránk következő században fogják felfedni a finnyás világnak. Addig áthatolhatatlan franciasaláta párájából képződött köd lengi be az autópályát, így nem látszanak a törött mozaiklapok. A bizantin savanyú mosdatlansággal és a más zsebében kotorászó, illatosított vihorászással ízesítve, sötét arcok lesnek rád. Mint egy súlyos titok. Arrébb még az étlap is Bukaresttel kezdődik. Állami rendelet van rá. Punktum. A kicsi Párizs, az csak valami beteges agyszülemény. Vagy tévedek?

— Mondjon már valamit Drakuláról! Nem azzal kapcsolatos? Akkor nem erdélyi? Ön csak tudja.

— Persze, hogy én jobban tudom. Csak semmi Drakula. Mert semmi közünk hozzá.

Jaj, Istenem… mit tudnak ezek rólunk? Mit lehet még kisütni ebből? Ezek nem tudnak semmit. Se Erdélyről, se rólunk. Még a franciáknak is elég szégyenletes. Hát akkor egy idegen nevű, de anyanyelvű szín magyarnak… Csak semmi dadogás. Így megy ez időtlen idők óta. Gőgösen és bután. Csak meg ne hallják. Még dühbe gurulnának. Vagy hallják csak meg, akkor talán megtudják, hogy ki kit nézhet le. Kinek nem jussa a mások megalázása. Végre leszokhatnának a százados divatú visszaélésükről.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.09.18. @ 12:22 :: Váradi József
Szerző Váradi József 24 Írás
Tisztelt vendéglátóim, most arra gondoltam, hogy váratlan igényű feladat ért. Talán diákkoromban, volt az egyik irodalmi vetélkedőn ilyen feladatunk. Mutatkozzunk be? Csak aki belevág, érzi és látva – látja a kihívás próbáját. Ismerőseim közül többen olvassák az önök könyvtárát. Ha lehetne, én is benéznék. Magamról, hát sok minden történt velem. 1950 – ben születtem Marosvásárhelyen. Balkézzel könnyebben esett az írás, ezt az iskolában nem szerették, hát kín – keservesen megtanultam mindkét kézzel. A nagyapám írógépén, aztán egy hiányos betűkészletű szövőgépen írtam. Ennek változatos következményei voltak. Rajztagozatos, majd matematika osztályban iskoláztam, minden arra mutatott, hogy a családunk férfifoglalkozásai nyomába lépek, építész leszek. A szakorvos hümmögése megingatott önbizalmam hömpölygésében. A matematikán simán felvettek, pedagógiát és didaktikát, nyelvvizsgát és beszédhiba javítást tanultam. Aztán negyvenkét évet tanítottam, változatos összetételű és igényű iskolákban. Matematikán kívül, adatkezelést, és szövegszerkesztést is tanítottam. Tankönyv írásra, szerkesztésre csalogattak barátaim, a tankönyvek mellé példatár is készült. Nem lett átütő sikere. Több újságban szóltam ifjúsági kérdésekben, szakmai továbbképzésről, művészkedésekről. Első elbeszéléseim a színjátszó csoport vezetője tanácsára írtam. Nem volt túl nagy sikerem, mindenki a matematikus gondolatát és a kifejezésrendszerem vették górcső alá. 1990 után mértékegység lexikont tettem asztalra, s újabb példatárakat. Ez időben kelt elbeszéléseim a magyarországi amatőr irodalmárok közösségeiben forgottak, Ausztráliában, majd Kanadában tetszettek. Lassan négy kötetet mondhatok magaménak. Két kötetem elektronikus alakban, kettő nyomdai munka eredményeként. Más munkáimmal együtt az OSZK – ban fellelhető. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Műszaki Társaság és az irodalmi Kerekasztal tagjai közé tartozom.