Hol vannak már gyermekkorom rongybabái,
azok a loboncos fejű, rejtett csodák,
akik méregették dülledt, nagy szemekkel,
szívdobogás nélkül melyikünk ostobább?
Kisimíthatatlan ráncaimat lesték,
ők égtek, míg én sejtettem a lobogást,
szájuk széles mosolyú parttalan meder,
bentről súgták, a csendet magadért kiáltsd!
Legutóbbi módosítás: 2017.09.25. @ 15:51 :: Zajácz Edina