Böröczki Mihály - Mityka : SÓ

Nyomtatás

Van asztali, van tengeri, van kő, van jódozott,

a tenger áldja a vizet, az ízéhez szokott,

sós vér pumpálja a szívet, mi holtáig dobog,

a hús imádva kéri meg, és levében forog,

ezer falatban több ezer kis teste mocorog,

valamikor nagy kincset ért, ma századik dolog,

picinyke kristály, sose kér, nem hálához szokott,

szalonna, sonka volt a bér, ha nagyot álmodott,

ma pénzért árulják, akár  a mámort a kokott,

és mégis sokkal többet ér,  mint arany, a  lopott,

bolond világ, a pénz örül, mint rossz győztes, holott

a gyerekkorból itt maradt kis mese volt a jobb,

s nem lopom el a harmadik királylánytól a szót,

hogy úgy szeretlek jó apám, mint emberek a sót.