Ülnék még itt csendesen,
Úgyse’ figyel senki sem.
Várnám éj csendes dalát,
Felhajtanám a zongorát,
De remegő görbe ujjaim
Tántorognának húrjain.
Csapnám földnek talpamat!
S az döngne a táncom alatt.
Valaki átfogná derekam,
Lobogna őzbarna hajam!
Így pörögnék hajnalig,
Ajtótól az asztalig.
Kézről kézre adnának,
Cipőmből is innának!
Hej a falu legszebb lánya
Ma legcsúfabb boszorkánya!
Száraz csuhé ritkás hajam,
Korhadt fatörzs a derekam.
Varjak ülnek ablakomba.
Mély barázdák homlokomra.
Így ülök most csendesen,
Nem nyit rám a kutya sem.
Száz évem oly furcsa átok!
Várhatják míg megbocsátok,
Hogy hagytak így elhervadni,
Kiszáradni, füstté válni…
Legutóbbi módosítás: 2017.10.06. @ 19:04 :: Braun Krisztina