Eszes Anikó : Jonathan

Nyomtatás

bíbor felhőkön repülve,

száll a végzete felé,

gyermekkorból felépülve,

néz a magaslat elé,

elveszett.

száll a madár fellegekbe,

ének hangja a szívembe,

markolja és bilincseli,

a világ nagy kilincsei,

kizárnak.

ki a kapun, be ablakon

repül mégis félig vakon,

ha az élet szárnyát szegi,

újból fejét felemeli,

bezárnak.

zúg a kapu, száll az ének,

erről soha nem beszélnek.

begubózva azt suttogják,

lelkük mélyén úgy utálják,

ugatnak.

elragadják, felnégyelik,

aztán keresztbe lenyelik.

tépett sebét nyalogatják,

azzal él már, akik hagyják,

elmennek.