Egyik percben még itt voltál, s most látomásnak érezlek.
Más életét élem veled, boldog párként szerelmes csókban összeforrva.
Látom gyermekünket fél szemmel.
Holnap felkelve a mában, vérben úszok.
Rád nézek és őrjöngök. Próbálom törölni arcodról a rátapadt sűrű vért. Kiabálom neved, — térj magadhoz! Ordítok, rázlak, s közben kezd eltűnni az élet. Körülöttem halkul a zsivaj.
Felébredek: minden hófehér. Anyám hűvös keze érinti, simogatja arcom. Nyugodt hangja mosolyt csal rá, s már-már elmerülök az ismert dal ritmusába, mely félig nyitott ablakomon át szűrődik be. Félhomály van, szemem nehezül.
Hangos zakatolásra ébredek!
— Hol vagyok? Megfulladok! Engedjenek ki!
— Azonnal uram, mindjárt végzünk — hallom a mikrofonba beszélő doktornő hangját.
Majd hangos kattogással lassan leáll a CT. Kivisznek a folyosóra. Fázom. Megpróbálom a rajtam lévő pokrócot feljebb húzni, de csak mint vonagló hernyó. A századik sikertelen kísérlet után leesik a földre a takaró.
— Nyugalom! — erőltetem magamra. — Talán ebből is felébredek! Ez nem igaz, nem lehet igaz, hogy kéz és láb nélküli hernyóként maradok egész életemben ezután!
Jön egy zöldköpenyes, lehajol a pokrócomért! Betakar, majd szó nélkül végiggurít a hűvös, kongó kórházi folyosón, egy műtőféleségbe. Aztán megragadnak ketten. Hideg fém ágyra helyeznek.
— Ennek annyi — mondja —, kezdheted a boncolást.
Próbálok üvölteni: — Neeeem!!! Én élek! Ne boncoljatok fel! — de szám nem mozdul. — Hahóó, nehogy azzal a szikével belém vágj!
Hallom a reccsenést, ahogy keresztcsontom felvágják. Látom, ahogy kiveszik a szívem. Majd minden belső szervemet. Érzem a gyomrom bűzét, mikor felnyitják!
— Ne, kérem, ne! Még itt vagyok, ennek a testnek a foglyaként! De itt!!
Hallom és érzem, ahogy koponyám körül forog az elektromos fűrész.
— Jajj ne! Csak azt ne! Ne vegyék ki az agyam!
Fáj, ahogy matat a doki a fejemben. Majd elborít az örök sötétség!
Úgy érzem, süt a nap, meleg van. Kinyitom a szemem.
Balra fordítom fejem… és látom, mosolyogsz rám!
— Kapok egy jó reggelt puszit?…
Legutóbbi módosítás: 2017.10.10. @ 10:40 :: Eszes Anikó
