Az a régi nyár már örökké fogva tart…
Szorít a torkom, látom, ahogy a part
és a hullámok között vergődő szárnyak
megtépázott angyalszív mögé rejtőzve várnak,
hogy az idő kereke megfordul, visszapereg,
és megvalósulhatnak a homokszemek közt
árván megbújó, széthullt álmok.