Havas Éva : És ez változatlan

Nyomtatás

Ülök itt. Ha oldalra nézek
még látom figyelmes arcéled
ahogy a monitorodat nézed
– majd felém fordulsz,
csillan a kékség szemedbe’,
rám mosolyogsz, és súgod felém:

Szeretlek.

Gonosz az idő
– elvett tőlem téged.
Csak ez maradt
– megfakult gyűrött képek
emlékezetem kábult mélyéből.
De lelkem mosolyog
egy-egy feltűnő képtől.

Ez is egy olyan.

Bár már nincs itt semmi abból,
nincs ott a monitor,
és te sem vagy sehol.
Csak üres helyed. Akkor
nagyon szerettelek.

És ez változatlan.