Az ismeretlen
Koosán Ildikó
nem írta rá a sors ki volt s miért,
ősz vette körül, az éj takarta;
hullott levélként terült a padra,
érte virraszt most az esőverte tér
alkalmi tócsákba gyűjtve könnyeit;
kiért, miért is, oly mindegy ma már,
hiszen halott ez az árvaházi lány,
homály dajkálja végső perceit
szél mormol felette sietős imát;
mire az éjjel hajnalpírra vált
az árvák közül ő bizton célba ér;
köznapi eset, mantrázzák sokan
de hogy a kor is szügyig benne van
arról a fáma semmit sem regél.
2017. október 30.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Koosán Ildikó