Ennyi
Koosán Ildikó
Aranysárga lombba költözött az ősz,
a tó körül megül a nyugalom,
mire a nyüzsgést magam mögött hagyom
a nádbugán már alkonyfény időz
de leplet rá még nem bontott a pára;
a szellőfodros tiszta víztükör
levélkék árnyékát úgy lebbenti föl
az égre mintha madárcsapat szállna;
a túlsó part hűs nyáridőt varázsol,
dallamot sző csend köré a távol,
a keserédes őszi alkonyat;
kezed puha szellővel ér hajamhoz,
erdő madárkahangja a hangod;
ennyi ami a nyárból megmaradt.
2017. október 15.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Koosán Ildikó