M. Laurens
VILLON UTÁN SZABADON II.
Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne, ha fellátogatnék magához, oda?
Lenne meleg üdvözlet, a hideg fogadtatásért,
-persze mit is várhatnék én, ily alacsony árért.-
Merthogy még magamért is fizetnem kéne
ha meghívna mint pápua: tenmagamból* ebédre
Mert végül is Fene-séged is a vérünk szívja,
ez ugyebár, a sorsaként lett Önnek előírva.
…Minap azon kaptam magam: üres a kezem.
S mi több, Ön eltűntette mindkét zsebem.
Mostanában már oly gyakorta nyúlkált bele,
hogy már meg se kérdi tőlem, érdekel-e.
Bezzeg véleményem kéri a szálló rigóról,
hogy mit gondolok, ha a fejemre tojik olykor.
Mondjuk tojik Fene-séged is minden lenti fejre,
kicsiny nyugdíjam épp hogy fussa vizezett tejre.
Lassan a gyógyszereinkért feleségem koldul,
egyikünk vízzel öblöget, s másikunk ettől gyógyul.
Így hatvanöt felett már, nagy luxus a kórház,
ott is csak zseb a zseb hátán, tátongva sorjáz.
S nagy tisztesség, hogy hagytak nekünk munkát,
negyven év lapátolás után tömhetem a Gyurkát.
S ha megemelem magam, vehetek egy szikét,
megoperálhatom magam, vagy tarthatok misét.
Mert végül is, Fene-séged ellapátol minket:
inkább, mint-hogy ledobjon ide, pár fityinget.
Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne velünk, ha nem láthatnánk Önt soha?
Budatétény 2017. október 26.
Szómagyarázat: *önmagamból/saját-magamból
Legutóbbi módosítás: 2017.10.27. @ 11:45 :: M. Laurens