Kedves Judit! Maximum karcolat, de inkább tárca… és nem tudjuk, milyen versről van szó. A naplódba javaslom. – Aranka
Már régóta nem érezte jól magát. Tényleg fel kellene szednie pár kilót. Pedig eszik, biztosan az a sok cigi. Az sem használ, hogy csak fél tüdeje van, na meg az a rohadt három műszak, a sok vegyszer közt. Bár az anyja is vékony volt, pedig sose cigizett. Szegény. Mennyi éve már, még egész kicsik voltak a gyerekek. Valamit elcsesztek a kórházban. Elvágtak valami ideget, vagy mi. Előbb tolókocsiba került, pár hónapra rá meg már vége is volt. Maradt az apja, aki full alkoholista. Egész nap be van állva, olyan a feje, mint a főtt cékla. Nem tud egy normális szót kiejteni. Állandóan ömlik belőle a mocsok, már amikor tud egyáltalán beszélni. Kár volt velük együtt építkezni, de mikor meghalt az ura, nem maradt más választása.
Nincs sok türelme a gyerekeihez. Örökké fáradt. Hiába szidja őket, rá se hederítenek. Nem baj, hamarosan úgyis elkerülnek a háztól.
Holnap csak elmegy az orvoshoz, kezdi idegesíteni a közérzete.
— Na, ez kurva jó! Azt mondja az a hülye doki, hogy váltsak munkahelyet, ha meg akarom érni az ötvenet. Mintha akkora választék lenne! Most mi a fenét csináljak? A múltkor valamelyik csaj mondta, hogy miért nem próbálom meg a nevelőszülőséget. Már sokan ezt választják. Azt mondják, elég jó pénzt kapnak…
— Szuper! Sikerült! Csak nehogy cigánykölyköket kapjak!
Azt kapott. Ötöt.
Legutóbbi módosítás: 2017.10.29. @ 12:21 :: Naszluhácz Judit
