Kicsiny virág keresztje
Büszke szálon harmat libben,
fürdik abban egy kis virág,
könnyet hullat, meg se rebben,
keservét ontja a világ.
Leple alant hajló fonák
gyönge szárból elkorcsosul,
kacagnak a kék violák,
fásult szirma miként búsul.
Léptektől zeng a gyalogút,
reng a föld is, ami hozza,
leányka szőtt rá koszorút,
szellő hullámát fodrozza.
Dúdol halkan szép siratót,
cseppjét ontja a szembogár,
húzván rá lágy könnytakarót
felcsillan egy reménysugár.
Leszakítva bús virágot
szép gyöngykoszorúba fűzi,
ékesít egy üres halmot,
hol a lány keresztre tűzi.
Legutóbbi módosítás: 2017.10.23. @ 06:55 :: Németh Alexandra Zita