Németh Alexandra Zita : Mostohám

2017.10.01. Németh Alexandra Zita Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Mostohám

 

Vásott létem oly mostoha!

Fénye szelencébe zárva vár,

mint a zöldellő moha,

mi a dél árnyékában sose jár.

Ott perzselő a hazug szó,

mára felszíne csupasz, kopár,

s bár ragyogó a szűzi hó,

többé nem kelt fel csókkal a nyár.

Mindhiába tartom orcám,

még úgy éget rőt keze nyoma,

vértől ittas rozsda szállt rám,

azon nevet feslett alkonya,

mígnem felragyog csillagom,

melenget kegyes mosolya,

szívébe fogadja arcom,

 

s nem lesz többé létem mostoha.

Legutóbbi módosítás: 2017.10.01. @ 19:17 :: Németh Alexandra Zita
Szerző Németh Alexandra Zita 0 Írás
Balassagyarmaton születtem, 1989.09.06.-án, jelenleg egy Nógrád megyei kisvárosban élek, Szécsényben. Három gyönyörű lány édesanyja vagyok illetve másodéves hallgató a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, tanító szakon. A gyerekek közel állnak a szívemhez, oktatásuk során, talán én is meg tudom szerettetni velük az irodalmat, ahogy azt velem is tették tanáraim. Kisiskolás korom óta írok verseket, amik egyfajta hobbyként szolgáltak. Az irodalmat a későbbi tanáraim ösztönzése miatt szerettem meg. A költészet számomra teljesen más világ. Ott Önmagam lehetek, minden gondolatom és pillanatnyi érzésem megjelenik az aktuális írásomban. Kedvenceim közé tartozik Ady, Petőfi, József Attila versei, illetve Radnóti Miklós és Juhász Gyula írásai. Verseim elsősorban a vágyakról, szeretetről, álmokról szólnak. Saját kötettel nem rendelkezem, különböző közösségi oldalak felületén publikálok. Számomra a költészet a lélek szimfóniája.