Tudod, néha jól esne nekem is
egy kis ölelés,
mikor a magány vas marka
belőlem könnyet facsargat…
Tudod, nekem is jól esne néha
egy kis ölelés,
mikor fáradtan vetem neki
hátamat a falnak…
csak úgy a semmiért.
Egy kis ölelés… lágyan és szelíden,
még ha az nem is lesz majd szerelem.
Jól esne néha nem erősnek lenni,
a tartáson lazítani, s csak engedni
hogy folyjék belőlem a fájdalom,
akár a patak…
Nem kell, hogy szóljatok olyankor.
Csak egy kis ölelés kellene,
amiben védett vagyok,
védett
és mégiscsak szabad.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:53 :: Péri Györgyi