Uram, ha tudnád,
mekkora a bizalom bennem,
hiszen én mindent később látok,
köszönhetően a fénynek,
és a szemnek is, mi hozzám vezet;
már minden megtörtént,
ami lényeges, életem rajta múlott,
s nekem látszatra még a jövő dereng –
de lassú a fény, és minél gyatrább,
eltöltesz bizalommal, hogy rossz nem jöhet;
rövidke nézés az életem,
s többnyire szemhéjam mögé bújok mégis,
jobb perceimben reménykedek,
s visszamenőleg is szégyellem:
kis híján történész lettem,
kritikusod, ki nem törődik az emberrel.
Legutóbbi módosítás: 2017.10.14. @ 13:25 :: Petz György