sokat fázom.
nincs ami kellően takarná,
hogy naponta
csalnálnak meg,
s feküdnék önként
idegen karokba…
hogy álmomban
kéjem tárgya
nem Gyula.
sokat bánok.
kevés tettem
nem átgondolt,
mert naponta hazudom
a boldogságot,
bár egyedül fekszem s kelek…
s csak a horkolásod
van
velem.
mindig várok,
ha fázom, s szégyenlem is
alig takart keblem,
mert sokszor
hazajössz, köszönsz,
majd elém állsz,
hajamba túrsz, s fejem
– egy éles cipzárhang után –
a combjaid közé nyomod…
mert imádod
amit s ahogy adok…
pontosan tudod, hogy
csak neked
fogadtam:
ami kell azt megteszem.
fázom.
lesz-e olyan, hogy,
amikor te fázol,
nekem sem tűnik fel…
a lábam közé
fejed helyett
a párnát szorítom,
mert maradjon titok:
szeretlek. szerettek.
(Bicske, 2017. október 20.)
Legutóbbi módosítás: 2017.10.21. @ 15:48 :: Pilla S.M