Esténként habos időmorzsákat szórok eléd,
s te szelídebb lettél ,
akár a mennyboltot hasító galambok.
Add nekem lélegzetnyi élted egynegyedét,
hogy a nehéz sugarakban kibomló
fekete hajam betakarja
a halál felém nyújtott, fehér csontvázkezét.
Legutóbbi módosítás: 2017.10.24. @ 13:02 :: Zajácz Edina