Böröczki Mihály - Mityka : Az én kenderem

Nyomtatás

Nem volt abban akkor sem bűn, sem gonoszság,

ahogy Mári néni pörgette a rokkát,

én a tevőlődés ritmusát szerettem,

s kapanyélhez szokott két kezére lestem.

Húzott, pöndörített, csippentett az ujja,

s pördült a motolla, sodorintva újra,

tekerült a fonál, öreg ösztön fonta

kenderkócból hosszúlt szálait szorosra.

Bő lére eresztett beszéd sem zavarta,

szép mozgásán látszott, nem erőszak hajtja,

nyugtalan örökség késztette dologra,

s percnyi pihenésből fölriadt a rokka.

S mit szőttek belőle, ruhafélét, zsákot,

erős kötelet, mi bírja a világot,

vagy csak téli estén  kúrálta a lelket,

az inat szakító, évi munka mellett?

Ősi szükség  hozta,  szinte ingyen adták

tyúknyak tolla színét, éteknek a magját,

s mi lehet belőle, melyik milyen fajta,

mi az eszementet őrületbe hajtja?

Nem ismerte senki, nem is járt utána,

ismeretlen szó volt a Marihuána,

s látom Mári nénit – nem érné föl ésszel,

milyen álmokat szőtt szapora kezével.