“perceket pöcköl szobámba szanaszét”
szorongás hárfáz a fáknak ágain
ott kinn. hallgatom hogy surrog
zörren levelekkel perel a szél.
hiába kérdem másról beszél.
aludni kéne nem nézni hogy múlik.
perceket pöcköl szobámba szanaszét.
röhögve vonszolja lelkemet odébb.