Magamba burkolózom
és hallgatom a csendet,
így érlek el, így kerülsz
hozzám közel, s engedd,
hogy ne fájjon ma is.
Holnap megdermed az idő,
leleplez engem,
csak a szenvedély örök,
már csak suhanó árny vagyok,
a gyertya lángjánál halok.
Mélyen beszívom illatod,
képzelt világom füstbe zárom,
ha egy pillantásod elérem,
azt még megvárom,
hogy beteljesüljön az álom.
(Budapest, 2016 december)
Legutóbbi módosítás: 2017.11.21. @ 17:26 :: Horváth János