Töredékek
„Ha tested fázik, lelkem Rád adom”
meleg éjszakákon faggyal álmodom
rövid kabátkádat átjárja a szél
zsebét üríted bele már több nem fér
sok haszontalan kacat és lom
arcodig elér a tegnapi néma-gond
s mert örökké fázik benned a fájdalom
holnap a „lelkem Rád adom”.
***
„Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”
ujjad ijedten kopogott az ablakon
árnyak futottak – hintába ültek – nevettek
te a lépcsőn álltál s kérdezted…
lehajtottam fejem míg tenyerem elérte
arcod s félig nyitott szád
nyelveden azóta egy szó rám vár
én fordultam volna – te fogtad kezem
látod elvitt hozzád képzeletem…
hideg az ágy – egyszer majd megérted
„Mikor nem látsz, felsírok érted”