Naszluhácz Judit : Várakozás

2017.11.26. Naszluhácz Judit Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Súlyos, fekete csend zuhan,

mint mázsás, márvány sírkereszt.

Bedől a lélek kapuján,

zúz, szakít, szívet repeszt.

Nem koppan léptek zaja,

gúzsbakötöző félelem,

vijjogó héjahír lecsap,

szertehullik a végtelen.

Legutóbbi módosítás: 2017.11.26. @ 16:31 :: Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!