Elhallgatott gondolat vagyok,
idegen világból kerültem ide,
reméltem, itt boldogabb leszek,
és belesüllyedtem a semmibe.
Szemem tüze hamuvá fakult,
vak lettem mások gondjára, bajára,
minden szavam ócska, elavult,
mint ifjú házasok nászéjszakája.
A kor szilánkja terjedő tumor,
nem műtheti ki semmilyen sebész.
Hogy holnap jobb lesz: kegyetlen humor,
keresztre feszítve hallgat a józanész.
