Hallgatni úgy, hogy fájjon,
marja, mint ecet, a torkod,
miközben megrökönyödve állsz,
mint bennragadt vallomás,
töprengve, ki volt a hibás.
Szemtől-szembe lázad az igazság,
nem akar többé álruhába bújni.
A csend pengeélen táncol,
és a hallgatás üvöltve vádol.
Dönteni kell: múlt vagy jövő.
Vagy ez a csontig rágott,
megcsonkított jelen.
Bimm-bamm, bimm-bamm,
ütött az óra!
Legutóbbi módosítás: 2017.11.21. @ 17:39 :: P. Tóth Irén