Kép: Internet
nem látja más
de te már érzed
az ördög munkálkodását
a testet rágó férget
érzed
ahogy magába ránt a szörny
örvénylik minden sejted
s te ijedten
a felismerést
régi ruhád alá rejted
de hiába
másságod titkát
Káin mosollyal mutatja
kegyetlen tükröd
s míg bambán bámulod arcod
a ráfeszülő fény
félelmet tükröz
vadhajtás
vagyok
vadhajtás
mantrázod már egy éve
közben verejtékgyöngyös kételyed
igazzá válik
rútnak vélt tested szégyenére
a korholó szidalmak
lassan kiölnek belőled
minden szépet
burjánzó sebként nő
a bűntudat
s ronggyá foszlik
az önbecsülésed
fogadd el
magad
fogadd el
szól fohászod minden este
közben űzött lelked
csak reménnyel hál
lopott örömöt keresve
