A haragom szűrét már rég kitettem,
az ég azúrja kéklőbb lett felettem,
egy fűszálat is szeretni merek,
s az asztal sarka azóta kerek.
Elámulok, hogy mit tesznek az évek,
bár lehet, hogy öt érzékszervem téved,
de döngő dühöm mind illa-berek,
és boldogít, hogy lélegezhetek.
Mi van közel, és mi lett olyan távol
a habzsolt öröm őrült mámorától,
elmeszesedtek bennem az erek,
s a kis ministráns gyerekre lelek.
Ám meglehet, csak attól lettem boldog,
hogy kifaggattam beszélőn a sorsot,
s mert nem bíztak rám titkot a jelek,
én békés szívvel fekszem és kelek.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.28. @ 10:37 :: Böröczki Mihály - Mityka