Tárt terek kövén nyomor ül,
a lét magmamélybe lemerül.
Fenyőág bújik esti fénybe,
angyalszárnyon ring a béke,
szent dal zsong, majd égbe száll,
szívdobbanások dallamán.
Csillan, villan gyertyaláng,
tétován vár a világ.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.16. @ 20:38 :: Naszluhácz Judit