Naszluhácz Judit : Elveszve

Nyomtatás

Fájdalmak óceánján egy bárka ring,

lassan halad, senki sem tudja merre tart,

távoli ködök és párák alkonyában,

halványan dereng a messzi part.

Hajósa kínból szőtt vásznakat feszít,

magát űzte, hajtotta ide egykoron,

s most tépi, szaggatja a veszett téboly,

vívja önmagával harcát, konokon.

Bús félhomályban útját egyre járja,

a mélység fölött végtelen kering,

a napot, a hajnalt évek óta várja,

semmi sem enyhít szenvedésein.

Titkon, még bízva, hívja a jó szelet,

mely hazaröpíti megtört csontjait.