tektonika évmilliós csodája
csillagokat kapkodva égbe nyúl
dolomit és pala pengeél bája
gneisz mosoly holdra éjjel érte gyúl
a fölötte elfutó időt állja
árnya messzi nebulák hajába túr
amott Androméda Perzeuszt várja
milliárd fényszálon égi a húr
múlik a múlandó marad az örök
napra nap s a megúnhatatlan körök
a menny széle néhol ezüst-füst ködös
hegycsúcsra tűzött végtelen partokon
mint könny a boldog arcokon
áthúz egy-egy váratlan üstökös
Legutóbbi módosítás: 2017.12.13. @ 20:29 :: Pődör György
