Zsiráfunknak szerencsére,
nyaka nyúlik messzeségbe,
emiatt mindent meglát,
az ő neve: Zsolt zsiráf.
Apró füle folyton fülel,
palánk sarkán mindig figyel,
szája széle mosolyog,
pöttyös farka imbolyog.
„Zsiráf Panna kedves nekem.”
Ezt gondolja most csendesen.
Nézi, nézi így hát lágyan,
csak őt látja minden lányban.
Panna szendén igent üzen,
Zsolt szikrázó szeme tüzel,
zsiráflányunk elrobog,
míg udvarlója toporog.
Sajnos ma is hoppon maradt,
végleg elromlott ez a nap,
hölgye szíve másra vár,
a kapu sincs nyitva már.
Búsan billeg apró szarva,
ez a kérdés fúrja, marja:
Barátság vagy szerelem?
Panna sóhajt: – Egyik sem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Vajdics Krisztina