Nem kérdezem, hová viszel,
csak megyek melletted rezzenéstelen arccal,
önmagamon túl negyedmérföldnyivel
retinádba égett lángoló rét vagyok,
s te ragyogsz rám, akár állandó, égi fejedelem,
míg meg nem érintenek a meztelen lángú pipacsok.
Látod, mielőtt végleg meggyűlölnéd,
a halál öltözőjében születik a végső öröklét.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.06. @ 15:58 :: Zajácz Edina