Zengő : Támár

Nyomtatás

Hullócsillag

Koosán Ildikó

                                      nem bibliai, a korszak adott,
                                      díszes fotel, faragott, barokk, csipkék;
                                      félig fekvő akt, széttárja ingét,
                                      meztelen testével kiszolgáltatott
 
                                      felperzselt virág; arcára közöny
                                      s az örök Évák friss fájdalma szépül,
                                      ez jut rá a dolgok lényegéből,
                                      tisztán látható, nem várja más öröm
 
                                      mégsem érződik még a rohadás
                                      a csók, a vágy, mint vérvörös palást
                                      lángját amíg az enyészetnek adja
 
                                      szétporlik a fásult szürkeségbe
                                      s úgy robban majd emlékként a vérbe
                                      mint hullócsillag száz meg száz darabja
 
  
 
                                    

Támár

Bakos Erika

Vérpiros gyalázat az ágyadon,

gyolcsruhád széttépett halom.

Arcodon szürke mélabú árnyalat,

– sértett önérzet gyűlölt vágyat ad.

Tarka szoknyán körmeid nyoma,

egy szégyenfolt lesz a bűn záloga.

Mögötted bezárattak az ajtók,

enervált őrület fakasztott jajszót.

Testeden cipeled a próféciát,

az erőszakot sokan családban élik át.

Áldozat a jövő, mindennek vége,

„így múlik el a világ dicsősége”.

Kényszer

Serfőző Attila

Miközben a fájdalom hűl,

menny’ dalom átkot ordibál,

(ma) a mindenséget fogom át, de

lelkem  peremére lapu-harmat ül…

engedj magadhoz

Szulimán Eleonóra

imbolygok az őrület határán
félek
hol vagy most jó anyám
vágyom ölelésed
álmatlan éjjeleken látlak
hófehér gyolcs ruhában
anyám megöl a szégyen
nincs éjjelem
nincs nappalom
nem találok menedéket

hol vagy ifjúságom
szépségem
vonzerőm
mindenem elveszett

átkozott legyen a nap
amikor Amnón megfogant
átkozott legyen a perc
amikor bűnbe csalt

anyám
egyetlenem
 legdrágább kincsem
e földi létben
engedj magadhoz

Distancia

Mészáros László

egy istenarcú ember

az emberarcú istennek pózol

embertelenül szelíden

egy istentelen ragyogásban

a szegfejek működnek,

a csillagok nem

Támár

Győri Irén

Dávid király szűz leánya Támár, kinek nincsen párja

Megrontotta buja bátyja, buja bátyja, féltestvére

Saját vére – saját vére

Hasogatott tarka szoknya: hamuval szórt, átok rajta

Aki a lányt megrontotta Amnon herceg, Dávid fia

Átok rajta – átok rajta

Absolonnak édes vére, Támár volt a büszkesége

Amnon e nőt megkívánta, utána meg megvetette

Megvetette – megvetette

Absolon ezt nem állhatta, féltestvérét levágatta

Levágatta, megölette, Amnon életét elvesztette.

Megtehette– megtehette

Hasogatott tarka szoknya, nő szemérmét nem takarja

Nem takarja, hamu fedi, könnye szégyenét nem mossa

Pecsét rajta – pecsét rajta

Támár és Amnon

Radnó György

“Kelj fel, eredj dolgodra.”

mordult fel Dávid fia

bűn nedveit magán hordva.

Körmeiben tépett posztó

véres szerződés, gyarló

vélt szerelme szertefoszló.

A bíbor bűn megszületett?

templomodba gyónni mehetsz,

bocsánat jár, mindenkinek.

Ha jól is teszed dolgodat,

nem fáj az örök kárhozat,

csak cseléd kell új magadnak.

Szeress s gyűlöletté válhat,

ha Te Támárt feláldoztad,

szerelem ez, gyűlölet mag?