Vereckéig ér a hazám,
széjjel hogy szakadna,
ha egy jelöletlen apám
nyerge alá kapta.
Alig több, mint ezer éve
toppantunk e földre,
dúlta viszály, szítta béke,
szülte is, meg ölte.
Most is gyötrik, gúzsba kötik,
még sincs összetörve,
a pokolból is kiszökik,
nincs aki betörje.
Átok veri, a turáni,
árva, mint egy holtág,
mégis mindig föl tud állni,
büszke ez az ország.
Régtől édes fia vagyok,
tengernyi az ősöm,
ismerős az adok-kapok,
bírom is meg győzöm.
Az öröme az örömöm,
határa határom,
búját belém gyömöszölöm,
szerelmemmel áldom.
A keserve magyar honi,
szakadt hegy és róna,
mégse bánja trianoni
bűnét Európa.
Ég magasig ér a hite,
alig akad társa,
kicsi ország, nagy a szíve,
vad a dobogása.
Minek olyan útra térni,
amit könnyebb sors nyit,
csak itt lehet érte élni,
születéstől holtig.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Böröczki Mihály - Mityka
