KKovácsKároly : Távkapcsoló

Nyomtatás

A férfi már vagy a hatodik csatornára váltott, de egyik sem tudta ott marasztalni. Az Egészségőr is elvesztette varázsát, pedig ott régebben nagyon komoly elemzések zajlottak. Valahogy lekötötték az embert. Akkor ábrándult ki abból a csatornából, amikor az a fórum ment estéről estére. A Kutyahúzogatóval kezdtek, ami nagyon lekötötte, mert a meghívottak igazi szenvedéllyel ragaszkodtak az igazukhoz. Még talán a második rész is, de a harmadik hajmeresztően felháborító volt. Pedig igencsak várták a szomszédok is. Úgy hírlett, még a boltok is hamarabb zártak aznap, mivelhogy a beharangozott cím nagyon figyelemreméltó volt: „Maszturbáció, a spórolás leghatékonyabb formája”. Hát menjenek a fenébe! Csináljanak hülyét másból! Ha ennek akár a fele is igaz lenne, neki már Ferrarival kellene járnia, és nem azzal a rohadt rozsdás biciklivel. Könnyen beszélt az a betelefonáló nő, hogy ő legalább három válást spórolt meg, és egyébként is, ha a fertőzésveszélyt akárcsak egy ezreléknek veszi, akkor az legalább évi egy eset. Menjen a…

Talán ha megtalálja azt az új csatornát… azt a, hogyishívjákot. „Nemzeti kötözködők” a neve, ha a Pleccs bácsi nem hazudott.

Meg is lett hamarosan. Ott volt! Ott, ahol senki sem gondolta volna úgy elsőre. A nulladik csatornán! Ezt a csatornát csak azért találták ki a nagyokosok az okoskodó ellenzéknek, hogy minél kevesebben nézzék, mert ugye ki a csuda keresi pont a sehányadik helyen. Mert hát ott nem jellemző, hogy találnának is valamit.

Éppen egy bejátszás volt, amikor odakapcsolt. Széles, nagyon széles, talán nyolc sávos is lehetett az út, ahol a tüntetők, és az ellentüntetők haladtak egymással szembe. Köztük vagy száz rendőr vigyázta a rendet, vagyis, hogy még véletlenül se tudjon megütközni a két tábor. Látszott, melyik az ellenzéki oldal, mert azoknál magasra emelt transzparenseken kormányellenes jelszavak hirdették, „Le a hatalommal!”, míg a másik oldal csak a rendőröket tudta felmutatni.

Ekkor váltott a rendező. A következő pillanatban már a stúdióban ülő nyolc ember egymás szavába vágva beszélt. Az asztalra hajolva próbáltak az ellenfél arcához minél közelebb hajolni, hogy végre megértsék már azok a barmok.

— Provokáció! — kiabálta a kerekfejű fickó. — Nem látod gyúrtagyúkám? — címezte a tőle másfél méterre ülő kormánypárti szakértőnek. — Pistyukám! Hallod, Pistyukám! — kiabált már hátrafordulva, szinte bele a kamerába. — Játsszátok be! Játsszátok tovább! Most figyeljél kisbutám! — hangoskodott, mert újra az asztal túloldalán ülök figyelmébe akarta ajánlani pártja észrevételét. — Figyeljétek a fickót, aki ott előttem ugrált, mielőtt elkezdtem futni! Ha levennénk róla az álbajuszt, meg a parókát, kit látnánk? Na, kit? A ti minisztereteket… ha nincs neki ikertestvére! — emelte fel az ujját, hogy ő akár enged is a támadás hevességéből, ha azok ki tudják mosni magukat.

Váltott a kép, újra a két tömeget mutatta, de a köztük álló rendőrök már a határozottságukat demonstrálva, átlőttek néhány könnygáz gránátot az ellenzék közé. Azok, mintha rajtpisztoly durrant volna, egyszerre fordultak meg, és őrült irammal futásnak eredtek. Szinte kiürült az aszfalt, ismét élesen látszódtak a sávokat elválasztó vonalak. Meglepő volt, hogy a füstölgő bűzbombák között egy ember mégis ott maradt, különböző figurákat mutogatott a vonuló tömeg felé, és ütemesen hátrált, hogy a távolság megmaradjon köztük.

— Most figyeljétek! — hallatszott a kerekfejű hangja.

A fickó a képernyőn totálképben mutogatott. A karját behajlítva, a másik karját szorongatta, néha mintha odaveregette volna, üvöltözött. Nem lehetett hallani miket mond, de gondolhatta mindenki, aki nézte. Amikor biztonságban érezte magát, megfordult, letolta a nadrágját, és a hátsóját a tömeg felé fordítva elkezdett futni, csoda, hogy be nem akadt a lába a nadrágja szárába.

— Most figyeljétek! — hallatszott újra a kerekfejű hangja. — Ha a bajuszt, és a parókát levennénk róla, kit látnánk?

— No, ez tényleg egy nulla csatorna — dörmögte a férfi, és kikapcsolta a készüléket.