Csendvirágból nyílik az év,
alszik a város, szendereg.
Álmosan kelt reggel az ég,
a jövőn titkok fátyla leng.
A holnap gondja még pihen,
a harag, düh is tántorog,
elmosódott kép a szemen,
szétgurult gyöngyök a napok.
Szellő szárnyán felhő suhan,
árad a fény a fák alatt,
egyszer majd feloldja tán
egymás között a rácsokat.
Legutóbbi módosítás: 2018.01.03. @ 20:37 :: Naszluhácz Judit