Tört kerítésnél állok,
És ázott levéllel fújdogál a szél –
Csúnyább vagyok, aszott,
Izzadt üveg a hidegről mesél.
Mint egy régi vers, olyan ez az ősz,
Az utcán, mely a völgy fölé hajol –
Nők szoknyája az úton előttük köröz,
Egyikkel többé nem leszünk egy pár, semmikor.
Papírt, virágot cibál az ősz,
Szomorúbb a messzi szakadék –
Rakjatok tüzet naponta többször;
Ó, biztos szomorúbb a távoli szakadék…
Hópihék szállnak, eltévedők…
P. Tóth Irén
George Bacovia: Frig (Román)
Sunt lângă un gard rupt,
Şi vântul bate cu frunze ude –
Sunt mai urât, sunt supt,
Frigul începe sticla s-o asude.
Pe strada aplecată la vale
E-o toamnă ca o poezie veche –
Vântul împinge fusta femeilor în cale,
Cu una din ele nu mai putem fi o pereche.
Toamna rupe afişe şi flori,
E mai trist departe-n prăpăstii –
Să faceţi foc pe zi de mai multe ori;
O, trebuie să fie trist departe-n prăpăstii…
Fulgi de zăpadă rătăcitori…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: P. Tóth Irén
